Ennek az otthonnak a tervezése során a japandi stílus határozta meg az irányt: a japán minimalizmus letisztultsága és a skandináv funkcionalitás finom egyensúlya. A ház egy sorház legutolsó épülete, alapterülete nem nagy, mégis egy háromfős család számára tökéletes, nyugodt magyarországi menedékké vált – olyan hellyé, ahová a külföldön élő megbízóim valóban hazaérkezhetnek.

​

Az átalakítás során az építésszel szorosan együttműködve gondoltuk újra a belső tereket. Közösen vizsgáltuk meg, mely falak bonthatók, hol nyithatóak meg a terek, és hogyan szervezhető újra a funkciók elosztása úgy, hogy a ház világosabbá, átláthatóbbá és élhetőbbé váljon. A cél az volt, hogy a korlátozott alapterület ellenére is tágas, jól használható belső tér szülessen.

​

A világos, fehér és bézs árnyalatokra, a természetes fa felületekre és a finoman texturált kő anyagokra építettem a koncepciót. A visszafogott színpaletta és a természetes fény tudatos használata nyugodt, kiegyensúlyozott atmoszférát teremt. A nyitottabb térkapcsolatok és a gondosan megválasztott arányok segítik a térérzet növelését.

​

A tervezés során kiemelt figyelmet fordítottam a funkcionalitásra. Az egyedi, rejtett tárolók és az egységes felületkezelések vizuálisan letisztult megjelenést adnak, miközben a mindennapi használatot is megkönnyítik. A bútorok formavilága egyszerű, organikus, természetes módon illeszkedik az enteriőr karakteréhez.

​

Mivel az ingatlan nem egész évben lakott, fontos szempont volt számomra a könnyű fenntarthatóság és az időtállóság. Olyan otthont terveztem, amely rövid tartózkodás esetén is azonnali komfortérzetet nyújt, mégis hosszú távon is értékálló, nyugodt hátteret ad a család mindennapjaihoz.